Az Égi lovasok több száz évvel ezelőttről származtatják magukat, amikor még sárkányok és egyéb repülő szörnyetegek harcoltak az ég feletti uralomért. Akkoriban kezdte érdekelni a humanoid népeket is az ég és az azon kűzdő titánok meghódítása. A grifflovasokkal kezdődött minden. Ők tűntek fel először trónbitorlóként az égen és kezdték meg hódításukat, majd rendre megjelentek a többi faj képviselői is.
Az elfek óriás sasok fülébe suttogták delejező szavaikat, hogy azokra ülve juthassanak a felhők fölé. Az orkfajzatok a Vörös sivatag szélén levő kopár sziklákról szerezték be szörnyeiket, hogy a sámánjaik által megdelejezett Wyvernek és egyéb szörnyetegek hátán zúdulhassanak ellenségeikre. Az emberek törzsei pedig kitartottak a griffek mellett.
Vad és barbár korszak volt. A sárkányok elégelték meg végül a területükre merészkedő betolakodók kellemetlen támadásait és kíméletlen vadászatba kezdtek. Néhány év leforgása alatt az ég urai ismét a sárkányok lettek, a földet járó népek nagy része pedig letett az ég meghódításáról, csak néhány elvakult lovas húzta meg magát a jó búvóhelynek ígérkező, megközelíthetetlen hegyekben. Félretették faji ellentéteiket, hogy túlélhessenek. Azt mondják az öregek, hogy aki egyszer belekóstolt az égi vágtába az az életét is áldozná csak, hogy ne kelljen lemondania róla.
Idővel a sárkányok kezdtek eltűnedezni az égről. Egymást irtották, az emberek háborúiba ártották magukat, számuk csak fogyatkozott, a száműzetésbe vonult égi lovasok ideje pedig letelni látszott. Visszaszállingóztak saját fajtájukhoz és tanultak elődeik hibáiból. Rendeket alapítottak és földi uralkodókat szolgálatába álltak, kínosan ügyelve arra, hogy megmaradjanak azon keveseknek, kiknek az égi lovaglás megadatott...
Apám vára a Bak hegyre épült és egy alig tucat Égi lovast számláló kis rend volt. A Bak hegyen tanultam mindent amit tudok. Emlékszem, alig múltam 12 mikor apám elvitt a felhők fölé a pegazusán. Anyámtól verést kaptam érte és egy teljes hétig a toronyszobába zárt de Antro (a pegazus) minden nap eljött meglátogatni. Akkor szerettem bele a reülésbe. Az öregeknek igazuk van, ezt nem lehet feledni. Mindennap eszembe jut és nem telik el úgy nap, hogy ne néznék vágyakozva az égre...
Apám várában rajta kívül még 4 lovag lakott. Mind büszkén hordta a kék-ezüst tabardot, amit a többi ifjú égi lovas csak a várat elhagyva hordhatott. A varkocsba font szakállú Thrak volt a legkeményebb mindük közül. Állandóan dühös és prüszkölő griffje mindig problámát okozott. Vagy a vár népét, vagy a lovakat rémísztgette. Thrak a tradícionális lándzsán kívül egy hatalmas csatabárdot hordott magánál. Szöges ellentéte volt Loriandelnek, aki az elfek népéből származott és apámmal Rodenfren ostrománál találkozott. Az ő óriás sasa sem volt egy nyugodt állat, de messze elmaradt a vérmes grifftől. Loriandel kedvenc fegyvere az íj volt, no meg az elegáns rapír, aminek égi lovasként sosem vehette hasznát. Sir Hutrom hátasa szintén egy óriás sas volt, de a nagy pocakú lovag a lándzsán kívül nem hordott magával sosem fegyvert. Vreden a vörös apámhoz hasonlóan pegazuson lovagolt, de míg apám hátán a kétkezes pallosa terpeszkedett, addig Vreden a hosszúkardot részesítette előnyben. Az ifjú pajzshordozók nagy része tenyésztett hipogriffeken lovagolt, de akadt egy griff és egy óriás sas is a vár északi falát elfoglaló reptetőben.
Legnagyobb sajnálatomra 14 évesen elküldtek a távoli Greden várába, ahol a lovagi rendszabályokat próbálták belémverni két éven keresztül, mikor egy napon egy kétségbeesett arcú fiatal érkezett, akiben az egyik pajzshordozót véltem felfedezni. Apám kardja volt a kezében...
Az otthonomat két hét után láthattam viszont... mármint ami maradt belőle. A falak lerombolva, a tornyok helyén füstölgő romhalmaz és a köveken mindenhol zöldes sav... A kevés túlélő beszámolói alapján egy fekete sárkány pár rombolta le az otthonomat... a fiatal pajzshordozót apám mentette meg azzal, hogy elküldte hozzám a fegyverével... az utolső szó amit apám szájából az egyre távolodó ifjú hallott egy név volt: "Grogen!", aztán mindent elnyomott a sárkányok bömbölése...
Szüleim megsiratása után az otthonról és Lord Barandontól (apám barátja, Greden ura) szerzett tudással és Lord Barandon korán elhunyt fiának páncéljában, apám kardjával a hátamon indulok neki utamnak, hogy Égi lovasként hátast szerezzek és megbosszuljam családomat...
